FogászatInfo

Megelőzés

A fogszuvasodás megelőzésének elsődleges sorban 5 alappillére van:

• 1. fluoridok általános és helyi alkalmazása a zománc ellenálló-képességének fokozására
• 2. a táplálkozás befolyásolása, elsősorban a szénhidrát fogyasztás mennyiségi és minőségi átállítása – cukorpótlók alkalmazása útján
• 3. szájhigiénés módszerek a dentális plakk eltávolítására
• 4. barázdazáró anyagok alkalmazása a külső ingerek távol-tartása céljából az őrlőfogak barázdáinak lezárása útján
• 5. aktív és passzív immunizációs eljárások

1. A fluoridok szerepe a fogszuvasodás megelőzésében:

A fogszuvasodás egy összetett betegség, ezért nem meglepő az a megállapítás, hogy pusztán fluoridok adagolásával a szuvasodás teljesen nem szüntethető meg. Ilyen értelmezésben a fogszuvasodás nem fluor-hiánybetegség. A fluoridok szuvasodást gátló hatásának alapja és egyik módja az, hogy akár a fog előtörése előtt, akár utána beépülhetnek a fogzománcba, és így olyan kedvező változásokat hozhatnak létre, amelyek összességükben a fogak ellenálló-képességét fokozzák. A hatékonyság másik módja a fog környezetének befolyásolása útján jön létre, ezzel a fogszuvasodás létrejöttének külső feltételeit, pl. a kedvezőtlen pH-értéket befolyásolják.

Fogorvosi fluoridos beavatkozást igénylő eljárások:

1.    Lokálisan applikálható fluoridvegyületek: a zománcfelszín speciális előkezelésére, és a kívánatos mélységi hatás elérésére a szerves, aminfluorid-tartalmú készítmények a legalkalmasabbak.

2. A zománcfelszín kezelése: az aminofluoridok megjelenését megelőzőleg, a szervetlen fluoridvegyületek hatékonyságát fokozni lehet úgy, hogy savi előkezelést követően – vagy inkább közvetlenül savi közegben – juttatják a fogfelszínre. A savi hatás következtében a felszínről szabaddá vált kalciumionok fluorid jelenlétében CaF2 formájában újra kicsapódnak a fogfelszínen. A fogzománcot borító kalciumfluorid-réteg fluoridionjai az ún. „késői reakció” során szubsztitúció útján lépnek kapcsolatba a mélyebb rétegek hidroxiapatitjaival. A mélységi hatás elérésére többszöri ismétlésre van szükség.

3. Segédanyagok alkalmazása: a szervetlen fluoridok alkalmazása esetén a hatás segédanyagokkal fokozható, ill. potencírozható. Ezek egyik csoportját a fluoridionnal komplexet képező kationok alkotják (vas, cink, berillium, titanium stb.). A segédanyagok másik főbb csoportját foszfátvegyületek alkotják, melyek jelentősebb mennyiségben csak savas közegben tarthatók oldatban.

Kezelések technikái: Az eljárások egyik csoportjába a fogzománcfelszínek alkalomszerű, direkt fluoridkezelései tartoznak. A lokális fluoridapplikáció minden ilyen formája megköveteli a fogak megfelelő tisztítását, izolálását és szárítását. A „paint on” technika a fogak fluoridtartalmú oldatokkal történő ecsetelését vagy ilyen pasztákkal megvalósított bekenését jelenti. Szokás a módszert kiegészíteni az oldatba mártott vagy pasztával kent interproximálisan elhelyezett sodort vatta vagy gézcsíkok elhelyezésével. A paszták felvitelére gépi körkefe használata is szokás volt. A „tray” módszer az erre alkalmas gélvivő anyag fogakra történő felvitelével történik. Ezeket általában erre használatos kanállal végzik, amelyből a vivőanyag a felnyomáskor az interproximális térbe is beáramlik. Az izolált fogak lakkozása a tartós felszíni hatás biztosítására általában alkalmas, de a kezelés után a „felesleg” lemosása nyálszívó mellett nem lehetséges, ezért a felhordást vastag rétegben kerülni kell. Vannak még sok más technikák, ezek legfőképp arra törekednek, hogy a szájnedvek fluorid koncentrációját tartósan megemeljék.